Miért nem ér célba az email – 2. rész

A blokkolt email

A cikksorozat előző részét itt olvashatod.

A blokkolás ugyebár olyasmit jelent, hogy egyes email-szolgáltatók (pl. Gmail, Freemail) a tőled érkező összes emailt egyszerűen eldobják vagy visszaküldik. Ez is lehet átmeneti vagy kvázi végleges. A leggyakoribb okok az alábbiak szoktak lenni.

• A címzett a spammerek kiszűrése érdekében minden email-címet visszaellenőriz (Challenge/Response védelem). Ez azt jelenti, hogy ha új (még nem ellenőrzött) címről kap valamit, akkor visszaküld egy automatikus választ, amelyben egy linken kell kattintani, igazolva ezzel, hogy az eredetileg kapott email valóban arról a címről származik, és hogy a cím valódi. Amíg ezt meg nem teszed, addig az illető nem látja a leveleidet, hiába ő iratkozott fel a listádra. A szörnyű ebben az, hogy ezt csak manuálisan tudod megtenni, az autoresponder erre nem képes. Ez a fajta „szivatás” itthon még elég ritka ugyan, de már találkoztam vele.
• Feketelistán van a szerver IP-címe, ahonnan a leveleid kimennek. Ez pedig azzal jár, hogy azokra a domainekre nem tudsz levelet küldeni, amelyek az érintett feketelistát lekérdezik és méltányolják. Tudni kell, hogy több mint 100 ilyen feketelista-szolgáltatás létezik, és hogy egy adott szerver IP-címe ezekre miért kerül fel, az gyakran kideríthetetlen. A fájdalmas ebben az, hogy ugyanazt a levelező-szervert általában százával használják a legkülönfélébb domainek (megosztott tárhelyek – shared hosting), és mivel a feketelista nem az egyedi domain-neveket, hanem a közösen használt IP címeket tartalmazza, így egyszerre sújtja ezek mindegyikét. Akár bűnösek, akár nem, egyre megy: megintcsak a fűnyíróelv érvényesül. (A feketelistákról sok infó van a Neten, főleg angolul, de találhatsz magyarul is.)
• Olyan is van, hogy ún. spam-csapdát alkalmaznak, és aki ebbe beleesik, az azonnal feketelistára kerül. A csapda abban áll, hogy falból kiraknak egy csomó email-címet különféle webhelyekre, és ha valaki ezek bármelyikére akár egyetlen emailt is megereszt, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy a cím jogosulatlan “halászatból” származott, tehát elvileg jogos a megtorlás. Ebből a meggondolásból soha ne vásárolj címlistát sehonnan, mert abban nagy valószínűséggel lehetnek ilyen csapda-címek, tehát már a legelső kampánnyal kiütöd magad. És nemcsak magadat, hanem a veled közös tárhelyen lévő sorstársaidat is.
• Előfordulhat, hogy csak egy bizonyos domainhez tartozó levelezőszerver (vagy csak néhányuk) haragszik rád, anélkül, hogy a nagy, közös feketelisták bármelyikén is rajta lennél. Egyre több szerver ugyanis folyamatosan karbantartja és értékeli a „reputációdat”, vagyis hogy az ő saját megítélése szerint mennyire vagy jó- vagy rosszfiú. Ehhez többek között azt figyeli, hogy mi történik a neki küldött emailjeiddel. Rossz pontokat szerezhetsz pl. azzal, ha adott időegység alatt túl sok levelet küldesz, ha ismételten és gyakran küldesz olyan címekre, amelyekről a küldemények visszapattannak, ha sok leveled kap spam minősítést az automata spamszűrőktől, ha a címzett személyek spamnak minősítik vagy tömegesen törlik olvasatlanul a leveleidet stb.

Hogyan kerülheted el a blokkolást?

Leginkább úgy, hogy tisztességesen és körültekintően játszol. Na meg hogy úgynevezett dedikált szervert használsz. Ez azt jelenti, hogy nem osztozol rajta senkivel, tehát mások miatt nem kerülhetsz feketelistára. Ennek a díja viszont évi 4-20 eFt helyett 150-300 eFt is lehet, tehát általában nem tekinthető reális alternatívának.

Sajnos, az sem segít túl sokat, ha a domainedhez havi pár ezerért saját IP-címet bérelsz, mert az esetek többségében a levelező-szerver akkor is közös marad, márpedig a feketelistáknál általában ennek az IP címe számít.

• Idehaza megfigyelésem szerint főleg a freemail, a vipmail és a citromail respektálja a feketelistákat. A Gmail e tekintetben sokkal mértéktartóbban viselkedik; jól teszed tehát, ha ügyfeleidet megpróbálod ebbe az irányba terelni. (Ennek módjára jó példa lehet a feliratkozóknak adott olyasfajta eligazítás, amit pl. egyik ügyfelemnél olvashatsz.)
• Minden ésszerű óvintézkedést meg kell tenned annak érdekében, hogy miattad ne kerüljön feketelistára a levelezőszervered IP-je. Soha ne küldj kéretlen emaileket olyanoknak, akik nem iratkoztak fel nálad. Használj két lépéses feliratkozást (megerősítéssel).
• Tesztelési célból tarts fenn postaládákat a leggyakoribb levelező-szolgáltatóknál (gmail, freemail stb., nézd végig a listádat, hogy mik fordulnak elő rajta), és ezekkel az email-címekkel iratkozz fel minden saját listádra. Így azonnal megneszelheted, ha valahová nem érkezik meg egy leveled, illetve ha valahol rosszfiú lettél. Időnként nem árt ellenőrizned, hogy nem vagy-e fent az elismertebb feketelistákon.
• Kerüld az olyan szavak, tárgysorok és levéltartalmak használatát, amelyekre a spam-szűrők harapnak. A csupa nagybetűvel írt szavak, a seregestől használt felkiáltójelek vagy egyéb különleges karakterek nem hoznak szerencsét.
• Ha tesztelsz, a szöveg mindig legyen életszerű, mert ha lustaságból csak rátenyerelsz a billentyűzetre, az nem teszt, hanem saját magad lábon lövése. Ilyenkor ne engem faggass, hogy a teszt-hírleveled mért nem érkezett meg.
• Ne vásárolj – és még ingyen se fogadj el – email címlistákat másoktól. Még ha azok feliratkozásból és nem illegális adathalászatból származnak is, akik rajta vannak, azok nem hozzád iratkoztak fel, tehát jogosan minősítik majd spamnak, amit tőled kapnak. Ez pedig kikezdheti a “jóhíredet”, és az érintett szerverek elkezdhetik blokkolni a többi leveledet is.
• Ne spórold ki hírleveleidből az adatmódosítási és leiratkozási linkeket. Aki menni akar, hadd menjen. Próbálj meg örülni neki. Ha nem találja a leiratkozási linket, biztosan megtalálja a spam minősítés gombját, amivel sokkal rosszabbul jársz. Sokakat – tudatlanságból vagy önzésből – csak az érdekel, hogy ne lássák többet a leveleidet, és teljesen egyenrangú megoldásnak tartják a leiratkozást és a spam-ként történő megjelölést. Üzeneteid körültekintő szövegezésével és megszerkesztésével próbáld meg őket rávenni, hogy ilyenkor inkább a leiratkozást válasszák.
• Feladónak és visszapattanó címnek mindig a saját domainedhez tartozó címet használj! Az emaileknél megfigyelésem szerint ennek a szabálynak a megszegése igen előkelő helyen áll a gyors halálozási okok listáján. A fogadó mail-szerverek ugyanis le tudják kérdezni, hogy a feladó mezőben azonosított domain tulajdonosa osztott-e lapot a küldő szervernek vagy sem. Tartozik a tárhelyekhez egy bűvös adat, amiről jámborabb halandók nem nagyon hallottak (SPF rekord – Sender Policy Framework). Ebben pedig fel vannak sorolva mindazok, akik jogosultak a társított domainhez tartozó email-címekkel mint feladóval levelet küldeni. Márpedig ha kényelmi okokból pl. egy gmail-es címet adsz meg feladóként, nem túl nagy (gyakorlatilag nulla) a valószínűsége annak, hogy a Google a saját SPF rekordjában felsorolta a Te szerveredet is. És mit gondolsz, mit csinál a Google egy olyan emaillel, amelynek küldője (mint spam-gyanús alak) ráadásul az ő neve alá próbálja rejteni hamis identitását? Igen, pontosan úgy. Mint jobb helyeken a macskát…
• Ne használj feladónak olyan email-címet, ami nem létezik! Még akkor sem, ha a @ mögött a saját domained áll. Mindig számíthatsz ugyanis több-kevesebb visszapattanó üzenetre, márpedig ha ezek nemlétező cím miatt ugyancsak visszapattannak, akkor a víz se mossa le rólad, hogy spammer vagy. Azok kedvenc megoldása ugyanis nemlétező címek mögé bújni.
• Már volt szó róla, de nem lehet elégszer elmondani: a visszapattanó leveleket töröld a címlistádról! A törlési küszöböt állítsd alacsonyra: ha valahonnan pár napon belül kétszer visszajön, az nálam a lágy (átmeneti) okok esetén is válóok (pl. tele a postaláda).

Az elmondottak többsége természetesen nemcsak a helyi leminősítés (blokkolás) vagy a feketelistára kerülés szemszögéből igényel megfontolást, hanem a mindenütt ott leselkedő spam-szűrők elkerülése végett is.

Hogyan kerülhetsz le a feketelistákról?

A feketelistáról egy idő után magától is lekerülhet – és általában le is kerül – a blokkolt IP-cím. Vagy ha nem is magától, az érintettek közül kisvártatva biztosan akcióba lép valaki. A levétellel lehet próbálkozni egyénileg is, de ennek koreográfiája listánként eltérő lehet. Megbízható angol nyelvtudás és a szakzsargon kellő ismerete nélkül valószínűleg nem fog sikerülni.

Bizonyos feketelistákról a tárhelyszolgáltatók is segíthetnek leszedni az IP-t. Jól teszed tehát, hogy ha ilyet észlelsz, akkor felveszed a kapcsolatot a tárhelyszolgáltatóddal. Ha tud tenni valamit, vélhetően meg is teszi, ha nem, akkor nincs más, mint türelemmel várni, levonni a szükséges következtetéseket, és megpróbálni elejét venni az eset ismétlődésének.

A mérvadóbb és tisztességesebb feketelista-szolgáltatók gyakran arra nézve is mondanak valamit, hogy konkrétan kinek a számlájára írható az IP-cím feketelistára vétele. A tárhelyszolgáltatók a spammerekkel szemben általában cseppet sem elnézőek, és gyakran már az első tettenérés után szó nélkül felmondanak a vétkes bérlőnek. Mindenképp törekedned kell tehát rá, hogy miattad ne kerüljön feketelistára a levelezőszervered.

Vannak aztán olyan feketelisták is, ahonnan csak pl. 40-100 dollár befizetésével lehet levakarni egy IP-címet. Ezeket a listákat jó esetben persze a kutya sem figyeli, de láttam már olyan magyar szolgáltatót, aki ilyen alapon blokkolt valakit. Azt kell mondani, hogy sok máshoz hasonlóan lassan a feketelista-üzemeltetés is egyre jövedelmezőbb és ugyanakkor megbízhatatlanabb iparággá növi ki magát. Ma már a legnagyobb tárhelyszolgáltatók is felhagytak azzal, hogy a blokkolt IP-címeket megkíséreljék leszedni bizonyos feketelistákról.

Ezzel persze még korántsem értünk a végére, de tekintettel a téma viszonylag száraz jellegére, inkább majd legközelebb folytatom.